Ennek okán a szakhatóság arra kéri az állampolgárokat, különösen a községben és a közeli településen élőket, hogy legyenek rendkívül elővigyázatosak, ha abnormálisan viselkedő kutyákkal, rókákkal vagy más vadállattal, esetleg tetemekkel kerülnek közvetlen vagy közvetett kapcsolatba. A tetemeket szigorúan tilos megérinteni, azaz amennyiben valaki egy elhullott vadra bukkan, még véletlenül se próbálja megnyúzni vagy hazavinni utólagos feldolgozás céljából.
Amennyiben bárki elpusztult állat tetemére bukkan, értesítse a polgármesteri hivatalt, a területileg illetékes állatorvost, a Szatmár megyei állategészségügyi igazgatóságot (0261.715.956, 0760.789.016), a rendőrséget vagy az erdészet / vadászkerület munkatársait. Nagyon fontos ugyanakkor a gyerekek figyelmét is felhívni a veszélyre, melyet az állatokkal való érintkezés jelenthet e helyzetben.
Milyen tüneteket mutatnak a veszett állatok?
A róka elveszíti közismert „ravaszságát”, óvatosságát, megszelídül, bemerészkedik a lakott helyekre, a forgalmas helyekre, utakra, engedi a megfogást, simogatást, félénk, mégsem menekül az embertől. Váratlan hatásokra azonban ez a „csendes veszettség” dühöngésbe csaphat át. A rókában, de egyéb, vadon élő húsevőkben is bénulások csak ritkán jelentkeznek, ezek az állatok rejtekhelyükre elbújva pusztulnak el.
A lakott területeken vagy azok közelében élő rókákkal kapcsolatban azonban meg kell említeni, hogy megszokják az emberi környezetet, ezért esetleg nem félnek az embertől, ami önmagában még nem jelenti azt, hogy veszettek lennének. Az egészséges róka azonban soha nem hagyja magát néhány méterre megközelíteni, illetve el lehet zavarni (például tapssal, kiáltással).
Kutyák esetében a lakásban tartott, nyugodt, kiképzett egyedeknél gyakoribb a csendes veszettség, míg a kertben tartott vagy kevésbé fegyelmezett egyedeknél gyakrabban jelentkezik a veszettség dühöngő formája. Kezdetben az állatok viselkedése lesz szokatlan, például nem ismerik meg a tulajdonosukat, tompulttá válnak, a gazdájukat vagy tárgyakat próbálnak nyalogatni, megijednek az erősebb hangoktól.
Az izgalmi szakaszban nyugtalanul szaladgálnak, nem létező legyeket próbálnak elkapni, kitartóan rágják vagy vakarják a harapás helyét. Esetenként elkóborolnak, naponta akár 40 km-t is megtéve, közben az útjukba kerülő embereket, állatokat megtámadhatják és megharaphatják, ehetetlen tárgyakat, anyagokat fogyaszthatnak el (pl. szalma, föld). Fokozott nemi ingerlékenység alakulhat ki, a kutyák rekedt hangú ugatást-vonyítást hallatnak, később a bénulásos szakaszban az állkapocs lógása, nyálzás, réveteg tekintet, kancsalság, a nyelés fájdalmassága miatt „víziszony” figyelhető meg (víziszony alatt azt értjük, hogy az állat képtelen inni, sőt már a víz látványa is fájdalmas görcsöket vált ki). Ezek a tünetek néhány napig tartanak, majd bénulásos tünetek alakulnak ki és az állat elpusztul.
A betegségről további információkat az ide kattintva elérhető oldalon lehet olvasni.
